„Plusz akuzatív, datív”

„Nekem valahogy azóta ellenszenves a német nyelv, amióta az eszemet tudom. Lehet, hogy azért, mert az „első kapcsolatom” a némettel kb. az volt, hogy még egy szobában voltunk nővéremmel kiskorunkban, és azt hallottam, hogy „…plusz datív, akuzatív…”

Ezt egy kedves kommentelő írta arra a kérdésemre, hogy mi a legnagyobb aggodalma a német nyelvvel kapcsolatban. Hát nem tehetek róla, de lelki szemeim előtt egy kilencvenes évekbeli gyerekszobabelső jelenik meg, a kislány az íróasztalánál a német füzete fölé görnyed, a kisfiú a matchboxait tologatja a szőnyegen és hallgatja a szörnyű nyelvtani hablatyot. Ha azt hallotta volna mondjuk, hogy „Ich möchte eine Cola.” (Kólát szeretnék.), akkor lehet, hogy semmi baja nem lenne a némettel és boldogan tanulná – vagy megtanulta volna már régesrég.

Az alapoktól nyelvtani blabla nélkül

Ha az alapoktól kezded a német tanulást, akkor szigorúan tilos nyelvtani szabályokat magolni. Kezdő szinten a legfontosabb, hogy használható nyelvi alapokat kapj, azok nélkül megette a fene az összes datívot meg akkuzatívot. (Meg a táblázatokat, meg az összes vonzatot, meg egyáltalán: minden elvont információt, ami nem közvetlen nyelvhasználat.) Persze később egyszer csak azért felvirrad szegény akkuzatív meg datív napja is, de addig még sok víznek le kell folynia a Dunán, a Rajnán és az összes németországi folyón, meg főleg: sok élő német mondattal, kifejezéssel kellett már addigra találkoznod, hogy az elvont fogalmak ne csak önmagukban lógjanak a levegőben. Az igazi hasznuk, hogy kapaszkodót adnak a nyelvhasználathoz. Kapaszkodni meg akkor lehet, ha tudod rakosgatni a lábaidat 🙂 Vagyis: a nyelvtani magyarázatok (jelen esetben a vonzatok) már ismert szavakat jelentsenek a számodra.

Nyelvtani szabályok tudatosítása

Nyelvtani szabályok azonnali bevágása nélkül is lehet tehát nyelvet tanulni – méghozzá mennyire élvezetesen és hatékonyan! A nyelvtant azonban nem árt tudatosítani, mert különben jó eséllyel örökké hibásan fogsz beszélni németül. A német nyelv flektáló, vagyis csavargató (hajlító) nyelv, azaz előszeretettel változtatgatja a szóalakokat. Ezek a változatok viszont eléggé hasonlítanak egymáshoz, de hogy értsd, itt egy példa:

der gute Vater – a jó apa

den guten Vater – a jó apát

dem guten Vater – a jó apának

gutem Vater – jó apának

… És nem akarlak fárasztani, van még egy pár, de ennyiből már biztos érted, mire gondolok. Tehát a szóvégi hangokat nagyon könnyen össze lehet cserélni, és ha pontosan akarod kifejezni magad, akkor ahhoz tudni kell, hogy –e, -en vagy –em.

Nyelvtani rizsa kontra beszéd?

A kettő azért nem egymás ellensége. Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, és akkor a nyelvhasználat és a nyelvtani magyarázat megtámogatja egymást, és te egyre jobban fogsz beszélni.