Most őszintén: te hogy gondolod: lehetséges még a nyelvtanulás idősebb korban? Hiszen mindenhonnan az ömlik ránk, hogy a nyelvtanulást nem lehet elég korán elkezdeni. De mi van az idősekkel?

Idősebbek is elkezdhetik?

Mi jut eszünkbe az „idősek” és a „tanulás” szó párosításakor? Néhány ízletes sztereotípia:

• Amit Jancsi nem tanul meg, János már soha nem tanulja meg. (Nem hagyhatom ki a német verziót: Was Hänschen nicht lernt, lernt Hans nimmermehr.) Vagyis a tanulási képességek idősebb korra annyira leromlanak, hogy hiábavaló ilyesmivel fárasztania magát az embernek. Amit fiatal korában elmulasztott megtanulni, azt később már nem képes.
• Minek tanulna? Mire lesz az jó?
• Tanulás… Unalmas!!! Már az iskolát is csak muszájból csinálta.

Na akkor hogy ezekre a tévhitekre és általánosításokra választ adjak, hadd hozakodjam elő a saját példáimmal, két kedvenc tanítványommal, akik történetesen 60-on felül vannak. Ők Julcsi és Marika. Számomra nemcsak tanítványok ők, de példaképek is, hiszen élettörténetükkel, jelenlegi tenni akarásukkal, kitartásukkal nemcsak a saját korosztályuk, hanem a fiatalabbak számára is mintát adnak. Mindkettejükre igaz, hogy egy vidéki kisvárosban laknak, bár az ország két különböző pontján. A felnőtt gyerekük német nyelvterületen dolgozik, sőt, Julcsinak a férje is, és ők otthon tartják a frontot. Marikánál pedig egy új, német családtag került a képbe: a lánya párja. Marika pedig már unta, hogy csak a lánya közvetítésével tudott a vejével beszélgetni, tulajdonképpen ez volt az utolsó lökés ahhoz, hogy elkezdje feleleveníteni sok évtizede megkopott némettudását. Amit náluk látok: sikerült megőrizniük azt a gyermeki lelkesedést, amit nagyon keveseknek: nem sopánkodnak, nem mentegetőznek, hanem csinálják. És ez a titka annak, hogy szépen haladnak is. De nem csak az ő kitartásuk és lelkesedésük, gazdag élettapasztalatuk és bölcsességük az, ami miatt most írok róluk. Szeretném veletek megosztani azokat a tanulságokat is, amelyeket az idősek tanításakor szereztem.

Miben különbözik a nyelvtanulás idősebb korban a fiatalkoritól?

• Először is: az persze elsőre látszik, hogy fontos a motiváció. Hogy legyen egy olyan mozgatórugó, ami miatt egy 60 +-os nekilát nyelvet tanulni, hiszen ő feltehetőleg nem egyetemre szeretne felvételizni, amihez kell egy nyelvvizsga, vagy nem most határozta el, hogy kitelepül, és előbb nyelvtudást szerez. Az „Á, minek is tanulnék én már…” kézlegyintéssel kombinált mondat tehát itt fordítható át: célt kell találni. Ha ez megvan, már nem fog a „nemszeretem” feladatok közé tartozni a tanulás.
• Rögtön itt felvetődik a rossz tapasztalatok okozta emlékekkel való megküzdés. Sokunk számára az iskola nem csupa felhőtlen móka és kacagás volt, és kevesen vagyunk olyan szerencsések, akik számára elkülönül az iskola és a tanulás fogalma. Számtalan stresszes és kellemetlen iskolai élményem dacára én kifejezetten szeretek tanulni, és ezt jórészt annak a rengeteg lehetőségnek köszönhetem, amikor iskolai kereteken kívül tanulhattam. Az utóbbi időben főleg önfejlesztéssel, de sokszor áll mellettem egy mentor. Persze igyekeztem mindig a tapasztalataimat beépíteni a napi munkámba is, és ezt tudom veled megosztani: idősebbek is tudnak nagyszerűen tanulni, csak nem kell azonosítaniuk a helyzetet azzal, amikor fiatalkorukban iskolába jártak!
• Ugyanis a leglényegesebb különbség nem a memória vagy az agykapacitás. Még csak nem is a szorgalom fiatal és idős között. Hanem az önbizalom. Legfontosabb, hogy elhidd: érdemes elkezdened, mert valódi eredményekre számíthatsz! Az elején még kell ez a meggyőződés (de megengedem, hogy kételkedj, csak aztán kövesd, amit mondok 😉 ), aztán a sikereid már magukat igazolják.

Tanácsaim, ha 60+-os vagy

Talán azért vagy itt, mert tudod, hogy fontos lenne megtanulnod németül, de bizonytalan vagy, félsz, hogy fog-e sikerülni. Talán azért, mert tudod, mennyire fontos a mentális frissességhez az, hogy folyamatosan karban tartsd a memóriádat, a gondolkodási képességeidet. Bármi is a célod, ezeket tanácsolom neked:

• Tudd, hogy miért tanulsz! Ha a vágyott cél lebeg a szemed előtt, sokkal könnyebben túlteszed magad a nehézségeken, mintha nem látod kristálytisztán, mire is jó ez az egész. A versenyfutók sem a versenytársak menő cipőt nézegetik, csakis a célra koncentrálnak! Ez igaz akkor is, ha te egyszerűen csak jól akarod magad érezni. Akkor te az előbbi futós hasonlattal élve kocogó vagy, aki amellett, hogy kocog, közben még a természet szépségében is gyönyörködik.
• Ha rég tanultál, akkor különösen fontos szem előtt tartanod, hogy a nyelvtanulás nagyon összetett dolog. Rengeteg fontos tanácsot olvashatsz a neten: nincs olyan, hogy rossz nyelvérzék, ne törekedj hibátlan nyelvhasználatra, csak beszélj, és ez mind igaz is! De egyet valahogy mindenki kifelejt: ne csüggedj! Ne várj magadtól irreálisan sokat, már az elején tudd, hogy ahhoz, hogy folyékonyan beszélni tudj egy idegen nyelvet, ahhoz éveknek kell eltelnie! Csak kérlek, hogy ez az őszinte mondat ne kedvetlenítsen el. Az alapokat sokkal rövidebb idő alatt, néhány hónap alatt is elsajátíthatod. „A tett halála az okoskodás.” Mire vársz hát, vágj bele!

A legfontosabb, amit mindig, mindenhol elmondok tehát: a nyelvtanulás olyan, mint egy jó húsleves. Sok-sok alapanyag kell hozzá, hogy igazán ízletes legyen. És hogy a te húslevesed legyen a legfinomabb, most azt is elárulom neked, mi a két titkos összetevő: idő és sok-sok gyakorlás. És ha ez nincs, az nem olyan, mintha a húslevesből kihagynád, mondjuk a hagymát meg a répát, hanem olyan, mintha a húst meg a sót hagynád ki. Hm.

Összefoglalva: tudd a célod, fordíts rá minden nap időt és gyakorolj sokat! A hogyanokról pedig az ötlettárban olvashatsz: https://nemettanulasagival.hu/hirlevelfeliratkozas/